Őszintén bevallom: nem szerettem a mostohaanyám látogatásait, bár tiszteletben tartottam őt. Havonta egyszer jött hozzánk, és pár napot eltöltött nálunk.😊😊
Kezdetben hétköznap jött, de mostanában úgy döntött, hétvégén látogat meg minket – valószínűleg ki akarta használni az alkalmat.
Amikor a férjem ezt elmondta, felháborodtam:🔥🔥
— Szóval mostantól még a hétvégén sem hagy majd aludni minket?
— Miért mondod ezt? — dünnyögte ő.🎉🎉
— Már a hétköznapokon is felkeltett minket! A hétvégén pedig még rosszabb lesz!
De ő nem vette komolyan a szavaimat — nagy hibát követett el.😎
Már péntek este megérkezett. Szombat reggel, 6:45-kor felébredtem a konyhából jövő zajra.
Aztán kopogtak az ajtón.
A folytatást lásd az első kommentben.👇👇
— Még mindig alszotok? — mondta, és kopogás nélkül belépett. — Már majdnem hét óra van. Ideje felkelni…
— És nem jár nekünk egy kis plusz alvás a hétvégén? — kérdeztem ingerülten. — Kérem, menjen ki a szobánkból.
— Te anya és feleség vagy. Neked kell felkelni először, és elkészíteni a reggelit — szidott meg.
— Tehát én, mint anya és feleség, nem aludhatok, de a férjem és a fiam igen? — válaszoltam felháborodva.
A mostohaanyám mély levegőt vett, majd dühösen kiment a szobából.
Másnap reggel ugyanez a történet: zaj a konyhában, majd váratlan látogatás a szobában.
Egész héten azon gondolkodtam, hogyan tanítsam meg neki, hogy ne zavarjon minket a hétvégéken.
Hétfőn támadt egy ötletem, és vártam a következő látogatását.
Ahogy mindig, péntek este érkezett. Ezúttal különösen kedves voltam. Amikor este 8:50-kor lefeküdt aludni, feltekertem a tévé hangerejét a maximumra.
A meglepett mostohaanyám berohant a nappaliba:
— Mit csinálsz?! Láttad, mennyi az idő?!
— Este tízig szabad zajongani — válaszoltam nyugodtan.
— Már aludtam!
— Kérlek, ne zavarj.
Állt a tévé előtt, és komolyan azt mondta:
— Légy kicsit tisztelettudó! Aludni akarok!
— Akkor menj később aludni, hogy ne kelj fel hatkor — válaszoltam. — Pontosan ezt csinálod velünk minden szombaton!
— Bosszút állsz?! — háborodott fel.
— Ha így akarod látni, tessék — válaszoltam higgadtan.
Nem halkítottam le a tévét tízig. Másnap reggel vártam, hogy megszokott módon felébresszen minket — de csend volt.
A férjemmel együtt 11-ig aludtunk. Győzelem!
