Az élet akkor rettenetesen nehéz volt. A pénz katasztrofálisan kevés volt, még az ételre sem jutott, és bármit elvállaltam, csak hogy eltartsam a gyerekeket. Minden reggel aggodalommal kezdődött — mit adjak enni a családnak, és mit vegyek fel, amikor a szekrény szinte üres volt.
Egy nap az interneten rábukkantam egy szokatlan hirdetésre:
„Mosogatónőt keresünk étterembe. Magas fizetés, bónuszok és étkezés biztosítva.”
Gyanúsan csábítónak hangzott, de nem volt választásom. Felhívtam őket, és megbeszéltem egy találkozót.
Az étterem a város egy régi utcájában volt, ahol szinte nem volt élet — körülöttünk félig romos épületek és csend. De amikor beléptem, lefagytam: drága bútorok, csillogó csillárok, luxus illata. Interjú nélkül fogadtak, rögtön azt mondták: „Ön megfelel nekünk.”
Azonban már az első munkanapon éreztem, hogy valami nincs rendben. Emberek jöttek a terembe drága öltönyben, hideg arccal. Ritkán rendeltek valamit — néha csak pár percig ültek, majd távoztak.
De a legfurcsább a konyhán történt. Egész halom teljesen tiszta tányért hoztak, amelyeket újra meg kellett mosnom. Eközben a szakácsok hatalmas mennyiségű ételt készítettek, de a legtöbb étel később eltűnt vagy kidobták.
Egy nap nem bírtam tovább, és megkérdeztem a menedzsert:
— Miért kell tiszta edényt mosnom?
Jéghideg pillantással nézett rám, és röviden így válaszolt:
— Tedd, amit mondanak. A többi nem a te dolgod.
Ezután belülről minden megfagyott. Éreztem, hogy valami furcsa történik, de féltem elveszíteni a munkát — a pénz kétségbeejtően kellett.
Csak néhány nappal később hallottam véletlenül egy beszélgetést a menedzser és egy vendég között… Akkor elakadt a lélegzetem — minden csak most kezdődött.
Folytatás az első kommentben 👇👇
Véletlenül hallottam a menedzser és egy vendég beszélgetését, és végre mindent megértettem.
Kiderült, hogy az étterem csak álcaként szolgált: az alagsorban titkos ügyletek zajlottak, hatalmas pénzösszegeket legalizáltak az intézmény számláin keresztül, és az étel valamint a „tiszta tányérok” csak fedőtevékenység volt.
Első pillantásra úgy tűnt, hogy a drága ételeket egyszerűen kidobják, de valójában az éttermet fiktív megrendelésekhez és banki elszámolásokhoz használták.
Amikor ezt felfogtam, nagy szorongás fogott el. Nyilvánvalóvá vált: ha maradtam volna, előbb vagy utóbb belekeveredtem volna ezekbe a sötét ügyletekbe. Másnap elmentem, még az utolsó fizetésemet sem vettem fel.
A pénz nem érte azt a rémületet, ami a „elit étterem” luxus felirata mögött rejtőzött.
