A 26 éves kapitány-pilóta minden kapcsolót, minden rögzítést ellenőrzött, tisztában volt vele, hogy minden másodpercben azonnali reakcióra lehet szükség, mert itt a legkisebb hiba is az életébe kerülhet.
A nevetés és a tréfák, amelyek a laktanyában voltak, a múlté voltak, és a mai nap már feszültséggel kezdődött.
13:47-kor a sziréna megtörte a reggeli forróságot. A rádiók életre keltek, a műveleti csapat a földre szorult, három hegyvonulat omlott össze a tűz alatt.
Az F-16-os repülőgépek közeledtek, de a valóság kegyetlen volt — minden hiba rendkívül súlyos következményekkel járhatott. 381 katona maradt az ostrom alatt, és minden másodperc végzetes lehetett.
Segítségnyújtási parancs érkezett, és mindenki gyorsan elkezdte használni a tudását. De amikor elérkezett a pillanat, hogy a helyszínre siessenek, csak egy pilóta reagált.
— Ki tudom őket vinni, — mondta a kapitány hidegvérrel.😒😒
A válasz rövid volt: „Térj vissza a bázisra”. Nem vitatkozott. A felszerelés a helyén volt, a repülőgép készen, a lőszerek és rakéták — a helyükön.
14:23-kor az A-10 felszállt az égbe, hogy segítsen a katonáknak kijutni az ostrom alól, és ami abban a pillanatban történt — amikor mindent felülről látott — sokkolta a pilótát.
A folytatást az első hozzászólásban lehet megnézni 👇👇👇
A füstön át a sziklák tüzet tükröztek, és minden hang visszhangzott, mintha figyelmeztetés lenne. A katonák, az árnyékban rejtőzködve, kicsinek és sebezhetőnek tűntek, de a szemükben égett az életben maradás elszántsága.
— Tűz a szükséges vonalon, — mondta nyugodtan, miközben a HUD-on az akadálypontokra mutatott. A GAU-8 ágyú feldörgött, éles sorozatokat lőtt ki, és utat nyitott.
A motorok üvöltöttek, a szél ellenállása nyomta az arcát, de a kapitány nyugodt maradt, mintha minden lélegzet számítva lett volna. Látta, hogy az első katonák elindultak a folyosón, amelyet az ő technikája nyitott meg.
Minden másodperc fontos volt — egyetlen hiba az egész csoport életébe kerülhetett.
— Kövessetek engem, — hangja eljutott a rádióhoz. — Ne mozduljatok hirtelen.
Állhatatosság, pontosság, hideg számítás — minden eggyé olvadt. Egy pillanatra minden megállt, mintha maga a föld is visszatartotta volna a lélegzetét.
Delaney megértette, hogy a művelet kimenetele csak rajta múlik, és még nagyobb felelősséggel látott hozzá a katonák életének megmentéséhez.
Most nyugodtan figyelhette, hogyan vált valóra az, ami lehetetlennek tűnt.
Amikor mindenki elérte a bázist és meglátták egymást, mindenki szívében felébredt az utolsó remény: a katonák életben voltak, és a pilóta biztonságban, miután küldetését a legmagasabb szinten teljesítette.
