Sosem gondolta, hogy bárkivel is találkozik a zárt királyi erdőben, de a férfi a fák mögött olyan titkot fedett fel, amely mindenkit sokkolt, és megváltoztatta az életét

Sosem gondolta, hogy bárkivel is találkozik a zárt királyi erdőben, de a férfi a fák mögött olyan titkot fedett fel, amely mindenkit sokkolt, és megváltoztatta az életét 😨😳😱

A herceg lánya, Evelina, gyermekkora óta szerette a királyi erdőt. Jobban ismerte, mint sok vadász: emlékezett a keskeny ösvényekre, a régi fákra, a rejtett tisztásokra és a kis folyóra, amely messze a főúttól folydogált. Éppen ezért mindig úgy érezte, hogy ezen a helyen semmi sem fenyegetheti.

De volt egy fontos dolog, amit Evelina sosem felejtett el: az erdő a koronáé volt, és tilos volt kívülállóknak. A belépéshez különleges engedélyre volt szükség, még az előkelő embereknek is.

Aznap a lány úgy döntött, megszegi ezt a szabályt.

– Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni – mondta Evelina, otthagyva a lovát a régi ösvény mellett. – Senki sem fogja megtudni.

Egy idő után elért a folyóhoz. Olyan csend volt körülötte, hogy csak a víz csobogását és a levelek susogását lehetett hallani. Evelina óvatosan belépett a folyóba, és végre megengedte magának, hogy ellazuljon.

Nem tudta, hogy már néhány perce valaki figyeli őt a fák mögül.

Hirtelen hangos ágreccsenés hallatszott mögötte.

Evelina hirtelen megfordult, és egy hatalmas fehér farkast pillantott meg. A parton állt, mindössze néhány méterre a víztől, és mozdulatlanul, egyenesen ránézett.

– Ne… csak ez ne – suttogta, és lassan hátrálni kezdett.

A farkas előrelépett.

– Ne mozdulj – suttogta Evelina, bár maga is alig tudta visszafogni a félelmét. – Kérlek…

Ekkor a sötétségből egy nyugodt férfihang szólalt meg:

– Ne félj. Nem bánt téged.

Evelina összerezzent.

– Ki van ott?! Mutasd magad!

Nem érkezett válasz.

– Ez a királyi erdő! – kiáltotta. – Tudod, hogy törvényt szegsz?

– És te?

Evelina elhallgatott.

– A herceg lánya vagyok – felelte hidegen.

– Éppen ezért kellett volna óvatosabbnak lenned.

Egy hatalmas fa mögül lassan előlépett egy férfi. Magas volt, izmos, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy hétköznapi vadász. Vállán sötét prémköpeny volt, nyakában pedig egy régi fémmedál lógott.

Evelina ránézett, és azonnal elsápadt.

Felismerte ezt a jelet.

– Honnan van ez nálad? – kérdezte halkan.

A férfi nem válaszolt.

– Azt kérdeztem, honnan van ez nálad!

A férfi néhány lépést tett a folyó felé.

– Milyen sajnálatos, hogy ön, hercegnő, nem ismer fel engem. Elszomorít – mondta szinte gúnyosan, hamis őszinteséget színlelve.

A lány érezte, hogy a félelmét nyugtalanság váltja fel. Hirtelen megértette, hogy véletlenül egy olyan ember mellett találta magát, akinek a létezését a családja hosszú éveken át titkolta. Ez a félelem azonban szinte semmi sem volt ahhoz a sokkhoz képest, amikor az idegen elmondta, miért tért vissza egy olyan helyre, ahol már régóta senki sem emlékezett rá. 😨

Folytatás a kommentekben… 👇👇👇

Evelina hosszan nézte a férfi arcát, mígnem egy gyermekkori emlék felmerült benne. Egy régi portré, amelyet egyszer az apja dolgozószobájában látott, egy fiút ábrázolt ugyanilyen medállal.

– Alex? – kérdezte alig hallhatóan.

A férfi elmosolyodott.

– Végre felismertél.

Evelina nem hitt a szemének. Alex az anyai féltestvére volt, más apától. Sok évvel ezelőtt anyjukat azzal vádolták, hogy elárulta a herceget, és száműzték a palotából a kis Alexszel együtt. A lánynak akkor azt mondták, hogy az anyja elárulta a családot, és a királyságtól távol halt meg.

De ez hazugság volt.

– Nem árulás miatt száműztek minket – mondta hidegen Alex. – Apád meg akart szabadulni az anyánktól. Én pedig egy olyan nőre emlékeztettem, akit gyűlölt.

– Hol van ő? – suttogta Evelina.

Alex lesütötte a szemét.

– Nincs többé. De halála előtt elmondta nekem a teljes igazságot.

Közelebb lépett.

– Nem miattad jöttem vissza, Evelina. Miatta jöttem vissza. Meg fogom fizettetni apáddal mindazt, amit tett.

A lány elsápadt.

– És mit fogsz tenni?

– Neked nem ártok. De azt akarom, hogy megtudd az igazságot, és álljon mellém.

Kezet nyújtott felé.

Evelina a bátyjára nézett, tudva, hogy régi élete most omlott össze. Most el kellett döntenie, kiben bízzon: az apjában, aki egész életében titkolta az igazságot, vagy a bátyjában, aki bosszúért tért vissza.

A fehér farkas pedig csendben felemelte a fejét, mintha már tudná, milyen döntést fog hozni a lány.